Rólunk

Bölcsészettudományokat és pedagógiát tanultam az egyetemi alap- és mesterképzésen, ez pedig azt is jelenti, hogy beszélem a kicsik és a nagyok nyelvét egyaránt. Mindig szerettem a köz szolgálatában tevékenykedni, emberekkel kommunikálni, rendezvényeket szervezni, ebben pedig kellő alapot kaptam a közel egy évtizedes önkéntes tevékenységem alatt az ODFIE-nél. Évekkel ezelőtt Sóvidékre, pontosabban Szovátára vezérelt a sors, s így lettem e közösség tagja. Kezdetben zöldfülüként próbáltam magamba szívni a szakma minden rejtélyét, fortéját, aztán rövid megszakítás után azt éreztem, hogy nekem ez is lehet az utam. Feladatköröm széleskörű: szerkesztőként, narrátorként, műsorvezetőként és a csapat koordinátoraként munkálkodok nap mint nap. Édesanyaként, lelkészfeleségként, szerkesztőként mindennaposak az életemben a kihívások, sosem unatkozom, sőt egy perc nyugtom sincs. És őszintén szólva nem is szeretek nyugton ülni, sose ment nekem az igazán. Szeretem a pörgést, a nyüzsgést, azonban szeretem mindezt szervezetten tenni, pontos szabályok mentén. Szeretem a pontosságot, a becsületességet, az igazságosságot. S ha valamit sokszor megváltoztatnék magamban, az talán az emberekbe vetett, megelőlegezett naiv bizalom.

Gyereknevelés alatt kaptam meg azt a lehetőséget, hogy a Sóvidék Televíziónál dolgozhassak, aminek nagyon örültem, és amiért hálás vagyok. Életem egy új fejezete kezdődött ezzel, hiszen egy 2 éves kisfiú édesanyjaként különösen örömteli számomra, hogy egy izgalmas területen próbálhatom ki magam. Szerkesztő-riporterként leginkább a híradó összeállításában veszek részt, ahol külön öröm számomra, hogy pozitív eseményeket mutathatunk be. Emellett a szívemhez közel áll a kulturális tematikájú Régiófigyelő, amelyért szintén én felelek. Ebben a műsorban különféle kulturális eseményeket mutatunk be a nézőknek – néptáncgálák, zongorakoncertek, gyerekműsorok és hasonló események amik a környékünkön vannak , ami számomra is érdekes és inspiráló.

Gyermekkori álmom vált valóra, amikor lehetőséget kaptam a Sóvidék televíziótól, hogy szerkesztő-riporterként dolgozhassak. Bár minden nap kihívás számomra , tudom , hogy jó helyen vagyok és hálas vagyok , hogy azt csinálom, ami örömmel tölt el. Szeretem, hogy a munkám során nincs 2 ugyanolyan nap. Azt, hogy sok emberrel találkozom, hogy minden riport más-más témáiban informálódnom kell és azt, hogy valami maradandót alkothatok. A változatosság, a folyamatos pörgés, az állandó szervezés egy olyan fajta lendületet ad az életemben ,amire nagy szükségem is van , hiszen 2 kisiskolás gyerek édesanyjaként nagyon sűrű az életem, bőven akad teendő körülöttük. A napi Híradó szerkesztésében veszek részt, emellett pedig a Trendjelző című műsorom a szívem csücske, amit lelkesen és kitartóan készítek a nézőknek hétről hétre.

Ide jön saját szöveg

…

A fotózás mint tevékenység, mondhatni családi örökségem..

Szeretem a munkám. És ezzel mindent el is mondtam magamról, ami igazán fontos.

Gyerekkoromtól fogva vonzott a vizuális történetmesélés világa. A kamera mögé bújva találom meg leginkább önmagam – amikor a fények, árnyékok és színek összefonódva mesélik el a történeteket. Folyamatos szakmai önképzésem révén igyekszem a látottakat úgy megörökíteni, hogy azok a nézőt is magával ragadják. Az operatőri munka számomra nem csak egy szakma, hanem a pillanatok hiteles megragadása, egy olyan folyamat, ahol a részletek pontossága és a technikai tudás találkozik a kreatív szabadsággal. Fontos számomra a pontosság és az őszinte, valóságos ábrázolás, ugyanakkor hiszek abban, hogy egy-egy jól megkomponált kép többet mondhat bármely szónál. Ezt az elvet követem minden projektemben, és ezért dolgozom nap mint nap.