Pünkösd a szovátai református egyházközségben
Különleges volt a pünkösd a reformátusok számára, mivel ez volt az idei első olyan nagyobb ünnepi alkalom, melyet közösségben is megélhettek. A viszontlátás öröme az elmúlt vasárnap szép számmal vonzotta a híveket a szovátai református templomba.
Ebben az évben évszázados hagyományokat, szokásokat kellett egyik napról a másikra elhagyjunk vagy ideiglenesen felfüggesszünk, úgymint a kézfogást, egymás megölelését, megérintését. Az egyház mindig a közösséget, mint örök emberi létformát tartotta fontosnak és követendőnek. Közösséget Istennel és közösséget egymással, embertársainkkal. Ebben a hármas kötelékben élhet egyedül biztonságban az ember. Ezt az együttlétet ezen a tavaszon a koronavírus megakadályozta. Az egyháznak rendkívüli módon kellett válaszolnia arra a kihívásra, hogy hogyan maradhatna meg a lényegnél, mindamellett, hogy a régi formákat felcserélje ideiglenesen újakkal. A húsvéti úrvacsorázást minden református családi körben élte meg. Pünkösdre készülve új lehetőséget kaptak az istenfélők azáltal, hogy bár korlátozott módon, de együtt lehetettek a gyülekezetek. Az együttlét formája sokban változott a rendeletek miatt.
Baczoni Sándor lelkipásztor kesztyűt viselt, azzal osztotta ki a kenyeret. A gyülekezeti tagok ezt követően átvették az egyszer használatos poharat, amelybe Baczoni Szilárdka Kata lelkipásztor egy-egy korty bort töltött a kehelyből és alkalmas igeverset mondott, így az egy pohárról való úrvacsorázás ténye is megvalósult.
“Az első keresztyén gyülekezet egy nagy megrázkódtatásból született. A Szentlélek mint tűz szállott alá, megragadva az embereket, akik megrendülve tapasztalták, hogy velük valami történt, s többé már nem a régi emberek. Egy nagy próbán mentek át, amely összetörte őket, s ezáltal életük új irányt kapott. Ez volt az a nagy ébredés az első keresztyének életében, amikor hallván a pünkösdi prédikációt, felébredtek, és elindultak a másik ember felé, a többiek felé, akik még nem értették és nem tudták, hogy mi az életük értelme. Bizonyságtételük által sokan megtértek.” – fogalmazott Kató Béla püspök a pünkösdi úrvacsoraosztás körlevelében, aki azt kívánta, hogy ez legyen a mostani pünkösdi úrvacsoravétel értelme: megtérni, bizonyságot tenni és új életet kezdeni.
Mindenképp különleges volt a pünkösd, mivel a húsvétot nem tudták közösen megünnepelni a vallási közösségek, így ez volt az idei első, nagyobb ünnepi alkalom.