Emlékünnepség Korondon

Írta:  2018. március 20., kedd 14:15

A ’48-as események 170. évfordulóján Korondon is tartottak emlékünnepséget.


„Március 15 magyarságunk legszentebb ünnepe, amely így 170 év távlatából sem vesztett jelentőségéből, sőt mondhatjuk, hogy modern korunk minden történéséhez van aktuális mondanivalója.” - fogalmazott ünnepi beszédében Katona Mihály, Korond község polgármestere. Az ünnep napján Korond község apraja nagyja ünneplőbe öltözött. Istentisztelettel, szentmisével, lovas felvonulással, kulturális műsorral, koszorúzással emlékeztek a hősi halottakról. Tatabányáról és Kiskunfélegyházáról is érkeztek vendégek, de jelen volt a március 15-ei ünnepségen az udvarhelyszéki RMDSZ megbízott ügyvezető elnöke is.
Lovas felvonulással indult március 15-e Korondon, majd délelőtt 11 órától ünnepi istentiszteletet és szentmisét tartottak az unitárius és a római katolikus templomokban. A római katolikus templomban a helyi plébános, Pál Antal celebrálta a szentmisét, melyen szép számban jelentek meg hívek. Az szentmise után az ünneplők a régi községközpontban, a Benczédi-szobornál gyülekeztek.
A szoborőrség és az ünneplő tömeg is elfoglalta helyét, a korondi fúvószenekar zenei kíséretében kitűzték a lobogókat, majd felcsendült nemzeti imánk.
Tófalvi Rozália szavait követően az ünneplők elhelyezték az emlékezés koszorúit a Benczédi szobornál, majd megtartotta beszédét a község polgármestere. Katona Mihály köszöntötte az egybegyűlteket, Biró Barna Botondot, az udvarhelyszéki RMDSZ ügyvezető elnökét, valamint a kiskunfélegyházi és a tatabányai tanulókat és kísérő pedagógusaikat, „akik számos kilométert tettek meg azért, hogy együtt ünnepeljenek, és emlékezzenek, azokra a nagyszerű magyar ifjakra, akik megelégelve a zsarnokságot, az elnyomást életüket tették fel az 1848 március 15-én kirobbant szabadságharc eszméinek, célkitűzéseinek a megvalósítására.” - fogalmazott a község vezetője.
Biró Barna Botond, az udvarhelyszéki RMDSZ megbízott ügyvezető elnöke is megosztotta ünnepi gondolatait a megemlékezésen.
Visszább kell lapoznunk egészen az 1830-as évekre, amikor azt látjuk hogy Magyarország hivatalos nyelve nem a magyar volt, fővárosa nem Budapest volt, legalábbis a közügyek rendezése szempontjából, és amikor a hűbéri rendszer még fenntartva volt, hiszen tudjuk azt, hogy minden elnyomónak az a legjobb, ha az elnyomottakat minél szorosabb kötélen tartja. Akkor, volt Magyarországon egy olyan államférfiakból álló csapat, akik jövőképet tudtak adni minden magyar számára, akik rájöttek arra, hogy a modern Magyarország megteremtése egy olyan összérdek, ami mellé mindenki mellé tud állni, és ami mellé mindenkinek mellé is kell álljon.”
Az ünnepi beszédeket a Korondi Szakközépiskola diákjainak kulturális, ünnepi műsora váltotta fel.
A megemlékezésre ünnepi műsorral készültek a kiskunfélegyházi és a tatabányai tanulók is.
Az ünnep utolsó mozzanata a székelyhimnusz eléneklése volt.

Média

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Kereső